Fejlesztő játékok a családban / Vágó Éva Anna - részletek

"..,A társaitól - testvéreitől, az ismerős, szomszéd, rokon hasonlókorú gyermekektől - eltérő fejlődésű gyermek valóban nem beteg. Ő egyszerűen lassabban, másképp, eltérő módon fejlődik, mint társai....Saját érzelmi egyensúlyunk megőrzése és a gyermek érzelmi biztonsága kialakítása szempontjából is tekintsük alapelvnek: ne hasonlítgassuk lelassult fejlődésű gyermekünket átlagos fejlődési tempójú kortársaiéhoz.Az ő fejlődése egyéni, mely jelentheti azt, hogy nem éri el később sem azt a fejlettségi szintet, melyet kortársai többsége a játékban is, esetleg csak megközelíti azt. Egyik esetben sem lehetünk viszont türelmetlenek vele szemben. Ez az anya, a család, a szűkebb és tágabb környezete, és elsősorban persze az ő érdeke!...

..."Engem, mint anyát, boldogító érzéssel tölt el, hogy a kisgyeunekem fejlődésének én vagyok az első számú segítője, kiváltója, mozgatója, és én lehetek ennek tanuja is egyben. Mióta megszületett, ő a legfontosabb lény nekem, s én is az vagyok a számára, mert én táplálom, gondozom, játszom vele, és együtt akarok örülni vele az S fejlődésének" - ezekkel a gondolatokkal, érzésekkel közelítsünk hozzá....

...Az az anya, aki élete örömteli perceiként játszik gyermekével, annak gyermeke is jobban fejlődik. Ez nem szorul különösebb magyarázatra, az élet valamennyi területén érezzük ezt a mindennapi igazságot. Tapasztalhatjuk, hogy ezt a fejlődés kezdetén álló gyermek is megérzi.

Felejtsük el a játék perceiben minden bánatunkat, félelmünket, csak ketten vagyunk ezalatt a világon: a gyermekem és én...

..Teremtsünk meghitt körülményeket a játékhoz, tánchoz, énekhez. Az öröm vezéreljen, ne zavarjon, ha rendetlenség lesz a szobában, s ne szégyelljük, ha egyik-másik családtagunk esetleg megmosolyogja a gyermekkel való ilyen játszadozást. Ha látja az anya és gyermeke örömét, esetleg még ő is beáll a játékba.

Aki játékos szülő akar lenni - s miért ne akarna az lenni? - ha gyermeke fejlődése úgy kívánja, annak jól meg kell figyelnie, milyen játékot kedvel a gyermeke. Így saját játékötletei is támadnak majd.

Gyakorlatilag bármiből, a legkisebb mozdulatból, hangadásból is lehet játékot csinálni. Ha gyermekünk is figyelni kezd bennünket, tehát szülő és kisgyermeke közösen , kölcsönösen figyelni kezd egymásra, szinte maguktól jönnek az új hangok, mozgások, és az új saját játékok anya és kisgyermeke között. A játékot csak addig folytassuk, míg mindkettőnknek örömet okoz....

...A kisgyermekkel játszó felnőtt a külső szemlélő számára kétségtelenül különös dolgokat művel: gügyög, gurgulázik, berreg, hangját elváltoztatja, nyelvét kidugdossa, szökdécsel, táncol, énekel, madárhangokat hallat, megharaptatja az ujját stb.

Ha úgy éreznénk, sokan bolondnak néznének ezekért, gondoljunk arra, a világ egyetlen kisgyerekének, a mi gyerekünknek sem jut az eszébe ilyesmi Nevettessük meg a kisgyermekünket!...

...Kezdetben minden új játéknál legyünk óvatosak. A kisgyermek reakcióitól függ, hogy mit, milyen sokáig tehetünk vele, s hogy az adott játék folytatható-e hangosabban, gyorsabban, van-e kedve hozzá. Legyen mindig rajta a szemünk, vigyázzunk, nehogy megijesszük.

Lehet, hogy csak akkor mosolyodik el, ha mi is nevetünk, ezért is mosolyogjunk, legyünk nagyon vidámak mindig a játék közben.

Ha esetleg nem örül az adott játéknak, megölelgetjük, megnyugtatgatjuk: nincs semmi baj, s majd jobb hangulatában, később próbálkozzunk ismét. Fontos, hogy felismerjük, gyermekünkkel mikor és mennyit "hancúrozhatunk"...

.Mindig kitörő örömmel nyugtázzuk, ha a gyermeknek valami sikerül. Segítsük örömét olyan formában hogy pl. a labda gurításakor eleinte olyan közelről kapja a labdát, hogy feltétlenül el tudja kapni. Később hátrább csúszunk. Ha a játék során a gyermeknek nem sikerül valamilyen mozdulat, cselekvés, tegyünk úgy, mintha nem vennénk észre, ne figyelmeztessük, ne magyarázzunk. A sokszori játék folyamán, a gyakorlás során fog megügyesedni a gyermekünk, labdázásban, rakosgatásban, és minden egyéb tevékenységben.

A kirámolás sem rosszalkodás - ezt ismételten hangsúlyoznunk kell. Arra kell csak ügyelnünk, ne pl. a papa szerszámos ládája legyen az "áldozat", melyben esetleg értékes tárgyait tartja...

..Lesznek a gyereknek olyan megnyilvánulásai, melyet a gyermekünk környezetének néhány tagja esetleg nem vesz jónéven, neveletlenségnek véli, visszautasítja, esetleg rászól a gyermekre: "Ne bohóckodj!" Ne tegyük!

Ezek az első szereplések, melyek fontosak a fejlődésében. Emlékezzünk élete legelső időszakára, mikor az anya, szülő "bohóckodott" vele tudatosan. Mostantól ő is játszik, szerepel....

...Ugye minden szülő szeretné, ha gyermeke harmonikusan vidám Ienne7 Fogadjuk vidáman, reagáljunk tréfásan ezekre a kis szereplésekre. Tudnunk kell, hogy a gyermeki fejlődés fontos állomásai, megnyilvánulási formái ezek, s egyben a gyermek és környezet közötti érzelemgazdag kapcsolat alapját is jelentik....

..Feladatunk az, hogy tegyük számára veszélytelenné a környezetét. Ha állandóan tiltjuk, korlátozzuk, előbb-utóbb abbahagyja a próbálkozásokat és passzívvá válhat, nem tudja megismerni így környezetét.

Alapelvünk tehát: örüljünk gyermekünk kezdődő ónállóságának....

..Valljuk be azt is, hogy sokszor nehéz az anyáknak kedvüket lelni a gyerekkel való játszásban. Igyekezzünk azonban észrevenni, megfigyelni, átérezni, hogy a kisgyermekünk számára az apró játékok is milyen fontosak. Ha örömet tudtunk okozni gyermekünknek, ő is érdeklődéssel játszik majd, s biztosan minket sem fog untatni, vagy pláne türelmetlenné tenni az esetleges sokadik, próbálkozás valamilyen játékkal, sőt élvezni fogjuk - a gyermekünk örömét.

Semmi esetre se játsszunk a gyermekünkkel, ha idegesek vagyunk, ha a dolog untat bennünket, fárasztó aznap vagy abban az időben éppen a játszás számunkra. Ha éppen csak "kötelességünket teljesítjük", ha nem öröm számunkra is a játékos együttlét, azt a gyermek is megérzi, és nyugtalanná válik. Mi pedig éppen azt szeretnénk, ha a szülővel való együttlét, együttes játék által nyugodt, megelégedett és boldog legyen.